Fenn vagy lenn a Dunán –avagy az éttermektől a kiskocsmákig!

Aki hajóval indul el a Dunán, mondjuk a Dunakanyar szépségeit megcsodálni, előbb vagy utóbb megéhezik – megszomjazik. A hajózás, a friss levegő, a napfény, a szél – ki ne vágyna egy jó falatra, egy pohár italra az izgalmakkal, élményekkel teli út során?

 

Kikötési lehetőség sok helyen található, ám az infrastruktúra mindenütt más és más. Ki mire vágyik, megtalálja. A ritkábbik eset az, hogy a vízitúrázó egy luxusétterem kínálta lehetőségre vágyna, különösen nem sportos – vizes öltözékében. Persze ez is megeshet, és a Duna partján végig talál kellemes, kényelmes és igényes éttermet, aki erre vágyik.

Ám ott a másik alternatíva: a kisvendéglők, büfék sora. Kockás abrosz, vagy csak egy sörpad, néhol hekk vagy sült kolbász, másutt egy szelet zsíros kenyér – mindez elfogadható áron, az igazi hajóslét, a vidéki élet fílingjét kínálva. Egy jó fröccs vagy egy pohár, gyöngyözően hideg sör, mindez jó társaságban – már megéri, hogy az utasok kedvéért felderítsék a part néhol bokrok – fák között rejtőző kiskocsmáit. Dunába lógó betonmólók, aprócska büfék hatalmas kerthelyiséggel – sok helyütt a régmúlt idők érzése.

Nem hazudik a régi dal. „Dunaparti csónakházban /Nagy a jókedv minden nap./Úszik az ember boldogságban/És a jó Duna víz simogat.” Miért lenne ez más egy kisvendéglőben, ugye?

A Dunán hajózni jó. Dübörög a motor a hajóban, szeljük a vizet és nézzük a tájat. Vad erdők és kisebb – nagyobb városkák, romantikus falvak. Kicsit időutazás, kicsit múltidézés, egy cseppnyi romantika, megfűszerezve némi nomád, kissé vadregényes életérzéssel. Emellé pedig már csak a fapados, hekkes – zsíros kenyeres, fröccsös vízparti vendéglők hangulata kell. Így lesz teljes egy jófajta vízi kirándulás a Dunán.

 

Ne hagyja ki! Ha pedig rálelt egy gyöngyszemre, fotózza le, írja meg nekünk!